Ütemtervemhez képest egy kissé megcsúszva, de megyek tovább a kitaposott úton, annak reményében, hogy még bő 5000 kérdés-válasz elsajátítása után az angolul beszélők és értők táborához fogok csatlakozni.

A módszert továbbra is csak dicsérni tudom, attól függetlenül, hogy az éjszakai hallgatás hozadékának még csepp jelét sem lehet érezni. DE az E-talking Channel remekül szuperál. Sokan biztos mondják, hogy ennyi erővel felhívom az angol ismerősömet skype-on és gyakorlok vele, de nem, ez más, itt interaktív nyelvtanulás, kikérdezés, segítés folyik. Nekem nagyon tetszik és csak remélni tudom, hogy a saját ütememben haladva időben abszolválok minden vizsgát.

Most, hogy a gyerkőc kitalálta, hogy nem alszik a 22 órás Channel zárás sajnos hamar eljön, de a cég tervezi, hogy a 6-22-es üzemidőt, 7-23 vagy akár éjfélig kitolja. Ez azért is lenne szerencsés, mert tényleg még nyomnám tovább, érném utol magam, mert annyira élvezem, de hát ez van. Majd jönnek a téli hónapok, biztosan lesz rá alkalom, hogy a napszak korábbi időszakában tudjam le a napi vizsgákat.

Időközben kiderítettem, hogy 10-12 tanár egyenlőtlen ütemben van beosztva minden héten és otthonról kérdeznek. A módszer jól össze van rakva, a tanárokat nevük alapján már tudom, hogy kb. milyen habitussal, milyen hozzáállással és segítségnyújtással látnak hozzá a kikérdezésnek. Egyik tanár sem olyan, akitől az ember ronyózna, így természetesen a kedvencek már kialakultak. Az egyik férfi tanár kiejtése pl. pont olyan, mint ahogyan én szeretnék megtanulni és ha még nem is tudok úgy kiejteni, a sok kontaktusnak köszönhetően azt vettem észre, hogy kezdem átvenni azt a fajta "elharapom szépen az angol szavakat" kommunikációt! Van egy bájos hangú hölgy is aki a vizsga utáni "magyar beszélgetés" közben elmond minden olyan dolgot, ami nyelvtanilag nem állt össze a fejemben, mi miért, hogyan. Az ő segítsége nagyban hozzá fog járulni a 6000 kérdés-válasz véghezviteléhez. Egyszerűen minden apró részletben segíteni akar úgy, hogy egy életre megjegyzi az ember. Korrekt, szuper. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy a gép automatikusan dobálja be a kikérdező tanárokat, így van, hogy a kedvenceimnél egy héten többször, de van úgy hogy egy héten egyszer sem vizsgázom. A csengés pillanatában mindig a felugró nevet figyelem először, hogy vajon kit sorsolt adott napra a gép! Mint valami szerencsejáték... 

Egy szóval minden szép és jó, még mindig ajánlom mindenkinek, csak az éjszakai hallgatás lehet zavaró valakinél, akinél a hálótársa (férj, feleség) nem vevő a monoton, halk angol szövegre.

A 6 hónapos gyermekem angolja pedig remekül halad, mert minden egyes nap ugyanazt a 15-20 perces blokkot játsszuk le neki napi kétszer, s már az első dalocska első mp-ben képes bárhonnan a házból fülelni és izgatottá válni. Imádja. :)

A blogírásos felhívásomra vannak jelentkezők, de valahogy mindenki még szkeptikus, de ki tudja, lehet majd idővel mérlegelik magukban, hogy tized annyiért juthatnak hozzá egy nagyon jó gyakorló anyaghoz és minél tovább várnak a 12 hónap annál később fejeződik be.

Természetesen az ember haverjai sem hisznek a módszerben, sőt még mindig a poéntüzek viharában vagyok, hogy csukjam be a szemem, hátha megtanulok angolul, meg nehogy elaludjak mert a végén angolul fogok beszélni.

Az élet számos területén sikerült a kijelölt céljaimat elérnem, ezért továbbra is járom a saját utamat, s ha eme blogírástól valaki rászánja magát a nyelvelsajátításra és ennek következtében gyűri le ő is a sok-sok múltbeli sikertelen nyelvtanulását, már megérte!

Ennek szellemében csinálom a nyelvelsajátítást és írom tovább a blogot! 

Mindent lehet csak akarni kell!

Akarom! Mindent!