Komfortzónánk az a kényelmes, jól bevált mód, ahogy eddig is éltük az életünket, ahol a tudatalattink biztonságban érzi magát, mert az ösztöneink tudják, hogy ha eddig nem ért baj, ezután sem fog. Csakhogy tudatos részünk nem mindig elégszik meg ezzel, változtatni akar, fejlődni akar, előbbre akar lépni, olyan dolgokat akar elérni, amit eddig nem. Ez néha bizony kellemetlenséggel jár (kérni kell, kockáztatni kell, merésznek kell lenni, kísérletezni kell, ismeretlen helyzetekbe kerülni), ami ellen a tudatalattink riadtan tiltakozik.

Mi is az a komfortzóna?

A komfortzóna azon viselkedésminták összessége, amelyek között az egyén szorongás-mentesen tud mozogni és anélkül tudja megválasztani cselekvéseit, hogy kockázatot vállalna. (Wikipédia)

A tudatalattink nem számol azzal, hogy mit nyerhetünk a kockáztatással, a tudatunk viszont igen. Ezért fontos, hogy tisztában legyünk a komfortzónánk létével és felismerjük, amikor működésbe lép, mert úgy könnyebb lesz legyőzni azokat a hatásokat, amikkel a komfortzónába visszavágyó tudatalattink hátráltat minket. Nem szabad persze rá (magunkra) haragudni ezért: puszta jóindulatból működik ez az ösztön, amely biztonságban akar tudni minket. Mi viszont ne feledkezzünk el arról: ha mindent ugyanúgy teszünk, mint eddig, akkor minden ugyanúgy fog működni, ahogyan eddig. Nem ezt akarom! Meg akarok végre tanulni angolul!

Eme kis bevezető szösszenet után nézzük hol is áll a forradalmian új nyelvelsajátításom 15 nap után, hiszen sok ismerősöm érdeklődik a módszerről, s általában az az álláspontjuk, hogy majd megvárom neked hogy sikerül, hogy működik, tényleg nem átverés-e...stb.

Megfogadtam, senkit sem fogok agitálni. Ez az én sikerem vagy kudarcom lesz nyelvelsajátítási fronton, így más kifogását, szkeptikusságát baromira nem kívánom. Többek között ezért is írom a blogot, hogy kendőzetlenül Füfkés stílusban előadjam mindazt, amit átélek, tanulok, tapasztalok. A blogírásban az a jó, hogy megírod és örökre felkerül a legnépszerűbb kommunikációs csatornára az internetre! Ott éli majd önálló életét akkor is, amikor én már "más hajóban evezek".

Meg különben is az előző blogom elképesztő számokat produkál, amiről én nem is tudtam. Kb. egy hónapja egyik rokonom rám írt facebookon, hogy köszi a tippeket az amerikai kalandhoz, tök sok jó ötletet adtam. Kérdeztem tőle milyen blog? Hát az usanaszut.blog.hu oldalad. Jé, akkor döbbentem rá, hogy milyen régen nem olvastam el a 2011-es nagy kalandunkat. Google azóta első találatként hozza, s gyorsan jót nosztalgiáztam, majd ki kellett derítenem a blog.hu jelszavamat is, ami szintén nem ment könnyen. A belépést követően a döbbenet ült ki az arcomra, mert a statisztikai adatok pontosan kimutatják, hogy melyik nap, hány lapletöltés volt az oldalon. Hm...írd és mondd ez a szám már 9460 felett van...mindössze 4 év alatt. És ami még ennél is szembetűnőbb, hogy az elmúlt kb. 1460 napban, jó ha 50 olyan nap volt amikor senki se látogatott az oldalra. Egy olyan blogról beszélek, amit nem hirdettem, csupán családunknak, ismerőseinknek írtuk anno napi élménybeszámolóként.

Ez a blog viszont a nyelvelsajátítási tapasztalataimról szól, kb heti rendszerességgel várhatóak az újabb impulzusok közlése. Ha jól számolom, akkor 50 bejegyzés múlva már angolul kéne tudnom, bár lehet elkap a hév és heti kettőt vagy épp semmit sem írok a héten. De igyekszem kielégíteni minden érdeklődő igényét, hogy a komfortzónájából mindenki mielőbb kilépve elsajátíthasson eme módszerrel egy nyelvet. Most még csak angolt és németet lehet tanulni, de idővel érkeznek újabb nyelvek, így aki már perfekt angolos-németes, azoknak is lesz lehetőségük pl. egy második vagy harmadik nyelvet könnyedén megtanulni, bocsánat elsajátítani. :)

Megint elkanyarodtam a fő témáról, azaz hol járok 15 nap után. El kell hogy keserítsem az érdeklődőket, de az első fázis - amit már korábban is írtam - a hallgatás, azaz a kezdeti fázisban vagyok, ami így modellezhető:

Ebből kikövetkeztethető, hogy 15. napja semmi mást nem csinálok, csak hallgatom az első 20 panelt, azaz 400 kérdést-választ! Mikor hallgatom? Hát éjszaka, vagyis nem hallgatom, mert alszom. Ugye milyen fura? Kezdetben nekem is az volt...

1-2. nap tapasztalata: Nem tudtam tőle aludni, mert rendkívül éber alvó vagyok! Ekkor kaptam a segítő tanácsot, hogy nem jól hallgatom, mert nem szabad, hogy értsem mit mondanak a hanganyagban, hanem az a lényeg, hogy duruzsoljon, csak ha hegyezem a fülemet, akkor tudjam miről szól a hanganyag. Tehát két napom elment arra, hogy beállítottam a hangerőt. Jah, kőkorszaki módon laptopon 11-es hangerőn, ami ugye még fényt is ad, pláne, hogy még az is zavart. (Jött a tanács, telefonra letölteni, végtelenítve játszani, nincs laptop fény, nincs laptop ventilátor zaj...stb.)

3-5. nap tapasztalata: Az éber alvásomnak köszönhetően, most meg arra riadtam fel, hogy mi van nem megy a hanganyag? Bakker alig hallom, biztos ennek van értelme? Na mindegy aludjunk vissza, kb. 1 óra múlva újabb riadás, most tuti nem megy, tuti áramszünet van, jah nincs, jól van működik aludjak már, mindjárt úgyis kelhetek.
És ez így ment 3 napig, majd jött a 6. nap...

6-13. nap tapasztalata: A hanganyag végtelenítve beállítva (egyébként pont kétszer megy végig az éjszaka folyamán), majd az igazak álmát aludva nyugtázom, hogy teljesen megszoktam, mintha nem is szólna semmi, közben mégis. S azt vettem észre, hogy várom, hogy bekapcsolhassam, hiányzik, ha nem szól. :)

14. naptól kezdődően már nappal is hallgatom néha. Pl. gyermek levegőztetés közben, amíg ő alszik, fülesen a fülembe megy az anyag. Vagy csak úgy otthon háttérzajként, hisz mellette ugyanúgy lehet magyar nyelvű csatornát nézni vagy magyarul beszélgetni, a lényeg, hogy lehetőleg minél többet menjen a háttérben.

És, hogy mit érzek? Mit éreznék komolyan? Semmit! Majd vasárnap eljön az első videopanel, majd a vizsga és a jövőheti írásomban már eme másik két fázisról is lesz kezdeti tapasztalatom.

De ha mégis valami pozitívumot szeretnétek olvasni, talán annyi, hogy néha csak úgy előre bele-beletekergetek a hanganyagokba és arra jövök rá, hogy kb. 80%-át már hallottam vagyis ismerősen cseng fel a kérdés-válasz, holott elméletileg a hanganyag közepétől már egészen biztosan alszom. De, lehet csak hallucinálok! ;)

(ha nem akarsz lemaradni a friss bejegyzésekről, kövesd facebook oldalamat, mert megéri)
https://www.facebook.com/etalkingclubom